TE melyik almát választod?

Kedves olvasóm, képzeld el hogy egy piac/hipermarket gyümölcsös standja előtt állsz, és épp egy ropogós lédús és zamatos almát szeretnél magadnak. természetesen meg van a választási lehetőséged, azt választod amelyiket akarod. Hogyan választasz? biztos hogy az a legjobb neked?

A cikkem valójában az emberi agy működéséről fog szólni. A non-formális tanulmányaim során egy nagyon érdekes videóval és egy hozzá kapcsolódó cikkel találkoztam, ami elég megdöbbentő és elgondolkoztató volt számomra akkor, de az idők során a megfigyeléseim igazolták az agy-kutató állításait e szervünkre vonatkozóan.

A továbbikban egy almás hasonlattal fogom elmagyarázni mindazt amit megértettem.
Az agyunk egész pontosan a bal agyféltekénk felelős a gondolatokért, és azon monológokért, amik magunkban folytatunk. Ez az ő programja. Az érdekes, és számomra ez volt nagyon megdöbbentő, hogy amikor előbukkan a fejünkből az a bizonyos gondolat, az agynak több gondolat közül van választási lehetősége, mégis a lehetőségekből a legpesszimistábbat választja.

Ez olyan, mintha a korábbi almavásárlás esetében a legkisebb, pecsétes és ráncos almát választanánk magunknak - esetenként épp el akar romlani, sőt még kukacos is -, holott nem arra vágyunk, mi mégis elvesszük, és semmi ízlésünk nincs hozzá, de enni kezdjük. Ilyenkor a tudatos ember megáll és megnézi az almáját, hogy tényleg ezt akarja, és biztos, hogy ez jó neki? Ha tényleg almát megyünk vásárolni bizonyára a legtetszetősebbeket rakjuk szatyorba, de ez az agyból előbukkanó gondolatok esetében nem így van...

Aki tényleg tudatos és megérti az agyunk ezen játékát, az mindig megkérdőjelezi az első felmerülő gondolatot, aztán eldobja mint egy rossz almát és másikat választ, mindezt addig, amíg a legszebb, leggusztusosabb alma van a kezébe. Minden olyan gondolat, amely nem a céljainkat, vágyainkat szolgálja, mégis felbukkan bennünk, azonnal kérdőjelezzük meg, majd válasszunk másikat, olyant, ami a javunkat azaz céljaink és vágyaink megvalósulását elősegíti. Egy ráncos almával ne rontsunk el valami nagyszerűt.

Ez elméletben nagyon egyszerűnek tűnik, azonban a kihívásokkal teli hétköznapokban már nem mindig jut eszünkbe, mégis megéri a fáradságot szem előtt tartani, időnként emlékeztetni magunkat, hogy melyik almát válasszuk.

Az egységben létezünk

Van egy erdélyi származású hídmérnök, Balog Béla, aki egy ideig Svédországba élt, és ott kapcsolatba került egy komoly spirituális iskolával, a Fehér Sas Páhollyal, majd égi sugallattal egy nagyon komoly szerkezeti és működési leírást kapott a világunkról. Mérnök lévén minden dolognak utána nézett, és hibát keresett az információban, de nem talált. Jelenleg Budapesten él, és már 4 nyelven megjelent a könyve, amiben leírja ami akkor lejött sugallatként neki. A korunk nagy kutatói, akik elolvasták a művet sorra lépnek kapcsolatba vele, és elmondják, sőt a nevüket adják a munkásságához, hogy a tudományos kutatások is megfelelnek az általa leírt világmindenség szerkezetéről és működéséről..

A könyvben sok minden nem volt új számomra, csak itt nagyon jól össze van foglalva. Ő írja, hogy mire jutott a kvantumfizika: az anyagok vizsgálata során rájöttek, hogy nem az atom a legkisebb alkotó eleme a dolgoknak, ma már azt is további parányi részekből tevődik össze, és a végeredmény egységesen, több különböző kísérlet után az, hogy nincs legkisebb részecske, nem tudják megfogni azt a legkisebb alkotó elemet amiből egy bizonyos anyag felépül. Hasonlattal élve ahogy a budapesti országháza legkisebb alkotó eleme a tégla, amit megfoghatsz, és belőle épül fel az egész épület, így a homokszem és az agyag, amiből van a tégla legkisebb alkotó elemét nem lehet megfogni, nincs legkisebb alkotó eleme sem a homokszemnek sem más fizikai tárgynak. Amit legkisebb alkotó elemnek érzékelnek az a bizonyos energia. Hullám természete van, vagyis valami iciri piciri örökmozgó. a kérdés az, hogy mi mozgatja? A tudósok előre húzogatják a vállukat, lehet hogy az öreg indián törzsfőnöknek mégis igaza volt, amikor azt mondta, hogy a kőnek lelke van, meg a fának is lelke van. Ezt a kis mozgó valamit nevezte el a tudomány null ponti energiának, ami van és mozog. A mozgás milyensége határozza meg, hogy milyen halmazállapota van az anyagnak. Mi emberek egy bizonyos intervallumon belüli rezgésű dolgokat észlelünk, ami csak egy kis része az egész világmindenségnek. Egy csomó dolgot képtelenek vagyunk érzékelni.

 A nullponti energiát különböző civilizációk más-más néven emlegetik (mi katolikusok ezt hívjuk szent léleknek, a kinai hívja csi-nek, a japán rejki-nek, a zsidó od-nak, stb) és a kérdésre, hogy mi mozgatja kizárásos elv alapján Isten. Tehát a testünk legkisebb egysége egy mozgó valami, amit Isten mozgat. Tény, hogy akkora misztérium a létezésünk, hogy azt képtelenek vagyunk tudatos elménkkel felfogni.

Így aztán, ha ilyen érdekes alkotó eleme van mindennek ami körül vesz, beleértve minket is, akkor része vagyunk az Egységnek, Istennek. Innentől ezt figyelembe véve egyre komolyabban veszem Jézus közismert tanításait is. Arra törekszem, hogy mindennel a lehető leg szeretetteljesebben viselkedjek, bár ehhez időre van szükségem, de a gyakorlás elkezdődött.

Ennek a megállapításnak aztán számos vetülete és következménye van, ami az emberiség életében hatalmas változásokat fog hozni. hasonló ez a kor, mint az 1400-1500as évekhez, amikor a föld lapos elméletről áttért az emberiség a föld kerek megállapításra, felfedezésre.

Ilyen ez az én világképem egy része, amit reagálásodat követően folytatok.

Üdv Laci

A fejlődés 3 szintje - a 3 lépcsőfok

Ez a tartalom egyik reggel félig éber állapotban állt össze bennem, amit érdekesnek találtam ezért teljes ébrenléti állapotomban leírtam a kis noteszembe, majd egy hét után átgondoltam és kiegészítettem. A szintek leírása nagyon tömör, ugyanakkor ez a nézőpontja az életnek számtalan következményt von maga után.                                                                                     
                                                                                    
                                                                                  III. szint: Önmagam vagyok
                                                                               / A tudatfeletti teremt általunk - folytonos sugallatok 
                                         II. szint: Felelős vagyok  / 
                                    / A tudatos énünk teremt - célok és tudatos cselekvés
I szint: Áldozat vagyok  /
A tudattalan teremt - céltalanság, sodródás

Az első szinten a kondicionáló környezetünk programjai hatnak, amelyek szerint nem vagyunk képesek egyedül ellátni magunkat, megteremteni minden szükségeset, kiszolgáltatottak vagyunk és gyengék. Tulajdonképpen ezt generálja a média. A társadalmunkat irányító meghatározott csoportnak ilyen emberekre van szüksége, tesznek is érte, hogy ilyenné váljon a felnövekvő gyerek. Az egyén ezen a tudati szinten levő életére jellemzőek a gyakori megbetegedések, az egymásra mutogatás, hibáztatás, haragtartás, pesszimizmus, rengeteg problléma, stb, egyfajta szenvedést tapasztalunk. Erről tovább lépni az áldozati szerep feladásával lehet.

Maximális felelősség vállalásával és a felismeréssel, hogy a kondicionálás csak egy hibás program, képesek vagyunk visszaszerezni az egészségünket és javítani életünk minőségét. Felismerjük, hogy ha elég határozottak és kitartóak vagyunk nagyon sok célunk elérhetővé válik, képesek vagyunk az alkotásra Tudatos Énünk által. Erre ösztönöznek a menő MLM cégek képzési rendszerei. Jellemző a kibékülés, az optimizmus, egy egészséges önzés, jókedv, komoly embert próbáló kihívások, stb, tudatosan teremtünk. Innen tovább lépni feladással lehet.

Felismerjük, hogy azért kell hajtanunk olyan keményen, mert az ego akar mindent kontroll alatt tartani, és irányítani, ami nagyon sok energiát felemészt. Az ÉN feladásával, amit különböző relaxációs, koncentrációs, majd főként meditációs gyakorlással lehet megtapasztalni valódi lényünk, megengedjük a Tudat felettinknek, hogy a véletlenek sora, mindent elénk tegyen, amire a leginkább szükségünk van. Már nem mi választjuk meg a tapasztalatokat, hanem elfogadjuk, hogy a valódi csodák megtörténjenek. Jellemző a pillanatnak élés, a korlátlan öröm, szeretetben él a környezettel, mert minden érte van.

Ennek a figyelembe vételével számos következtetést vonhatunk le, amit a későbbiekben kifejtek.

Üdv Laci :)

A Mozi Vetítő Gépje - önismeret

A téli hideg és sötét holnapok monotonitását olvasással, tanulással szoktam színesíteni, hasznosan tölteni. Ez idén is így volt, ami nagyon hasznosnak bizonyult számomra, hisz olyan érdekes információk birtokába jutottam, ami nagyot változtat a világnézetemen, az emberekhez és az élethez való hozzáállásomon.

A múlt héten hallottam egy trénertől, F Lászlótól, hogy az igazi tudás az, amit meg merünk osztani embertársainkkal, így jutottam arra az álláspontra, hogy megosztom veled, kedves olvasóm.

A példa a saját ötletem, és bárki nyugodtan használhatja innentől kezdve. Pontosan nem emlékszem már, hogy mi kapcsán született meg bennem egy a megértés. A lényeg az, hogy olyanok vagyunk mint a moziterem régi vetítő gépje, pontosabban a gépben levő filmszalag. Az eddigi életünk során összeszedett tapasztalatok, információk, és a belőlük származó gondolatok mind mind felkerülnek kombinációban egy filmszalagra. Aztán az életünk során a filmszalag egyik tekercsről átmegy, mint a régi kazettákon a másik tekercsre, és hozzáadódik valami, majd tovább egy harmadik tekercsre, és ez folytatódik egészen az életünk utolsó órájáig.

És ezzel nem is volna különösebben semmi probléma, csak az a helyzet, hogy mint minden vetítő gépben, a mi esetünkben is van egy fényforrás, ami a szalag tartalmát lencsék által vászonra vetíti. És itt kezdődik a bibi. A fényforrás rajtunk kívül van, Úgy is elképzelhetjük, mintha egy erős reflektor lenne a hátunk mögött, és a bennünk lévő szalag tartalmát kivetítené az éppen előttünk lévő vászonra. A vászon a mi esetünkben a körülöttünk lévő eseményláncok folyamata.

Amikor például egy emberrel állunk szemben, és az a személy érzéseket vált ki belőlünk, a kellemes érzések azon minőségeinket mutatják meg, amiket szeretünk magunkban; a kellemetlen érzések megmutatják azon tulajdonságainkat, amiket nem szeretünk, elítélünk magunkban. (Vagyis az emberi kapcsolat egy tükör.) Ezt nagyon kemény elfogadni, és főként felelősséget vállalni az épp megélt tapasztalatért, viszont benne rejlik egy jobb életminőség lehetősége.

Azt még tudni kell, hogy általában amikor szembe állunk valakivel nagyítás van, vagyis hogyha én szoktam füllenteni, akivel épp szemben állok, az nagyobbakat füllent, éppen azért, hogy vegyük észre. Most ha engem zavar, hogy a másik füllentett, akkor nem szeretem azon tulajdonságomat, hogy füllenteni szoktam. S innentől kezdődik a kihívás, hogy az elítélés helyett merjünk magunkba nézni, hogy felismerjük a bennünk lévő szokást és elfogadni azt.

Így aztán minden találkozás az életünk során azért van, hogy megismerjük magunkat tökéletesen, és egyéniségünket csiszoljuk olyanra, ami a legkedvesebb számunkra. A poén pedig az, hogy minél ellenszenvesebb valaki, annál többet tanulhatunk, ők azok az emberek, akikért a leginkább hálásak kellene hogy legyünk, tisztelnünk és becsülnünk kellene őket, mert ők azok akik valóban szembesítenek a realitással.

És innentől számos dolog levonható, de azokat majd a későbbiekben :)
Üdv Laci :)

Újraindítás

Kedves olvasó közönség!
Akik nem ismernek azok számára néhány szóban magamról, vallásos környezetben nőttem fel, és kisgyerekkorom óta egy dolog foglalkoztat, éspedig hogyan élhetnék szeretetben boldogan és gazdagon?

Te is gondolkoztál már el ezen?
Kétféle ember létezik: aki elhiszi, hogy ez lehetséges, és aki nem. Te melyik csoportba tartozol?




Kezdésnek ennyit, a következőben leírom milyennek képzelem el én a világot, amiben élni szeretnék.

Fel a világ tetejére

| View | Upload your own

Üdvözöllek: Laci
bojtelaszlo@fiatalongazdagon.com